Amiről a chéfek nem beszélnek!

A művészetben sokszor előfordul, hogy a művészek alkotásai, csak a haláluk után lesznek értékesek, és a rengeteg munka és energia, amit munkájukba fektettek, csupán a saját örömükre szolgált. Nem szeretném egy festőhöz, vagy költőhöz hasonlítani a munkánkat, de úgy gondolom, hogy valamilyen szinten sorstársak vagyunk az alkotó szakmák berkein belül. 

A miénk azért egy szerencsésebb kategória, mivel könnyebben vezet az út a sikerhez, ha az embereknek a gyomra a befolyásoló tényező, viszont itt nem lehet hibázni, nincs újrafestés, vagy félreértelmezés, ha a vendég csalódott, akkor a mi alkotásunk nem ér semmit.

 

Egy szakma, egy élet, egy hivatás, egy cél, siker és elismerés. De mi is visz el idáig? Hogy indul? Mi vagy ki van a háttérben? Ez az, amiről sokan nem beszélnek. Sok-sok fontos tényező közül az egyik legfontosabb, hogy egy alkotó mellet legyen egy ember, akivel együtt tud gondolkodni, aki ha kell, barát, ha kell főnök, ha kell támogat, ha kell leszid, egy a lényeg a közös cél, és az a rengeteg piszkos anyagi ráfordítás, ami lehetővé teszi, hogy minőségi alapanyagokból, minőségi eszközökkel, dolgozhassunk. 

Nekem az a hatalmas szerencsém, hogy találkozhattam egy ilyen emberrel, akivel az első perctől kezdve egy rugóra jár az agyunk, aki mindenben támogat és segít, de mindemellett szabadjára engedhettem „alkotói vágyaimat”. 

Ő nem más, mint Kalamár József, a Kalafarm Étterem tulajdonosa, akivel azért hamar bebizonyítottuk, hogy hogy lehet nulláról fél év alatt Baranya egyik legjobb éttermét megalkotni. Kívánom minden konyhafőnöknek, hogy találjon egy ilyen embert, aki meg tudja adni azt a pluszt, hogy a tehetség kitörhessen, és elinduljon a siker útján.​